Gondolkodott már azon, hogy miért szól egy bizonyos hang a zongorán úgy, ahogyan szól? Vagy hogyan jönnek létre azok a hangolási szabványok, amelyek lehetővé teszik, hogy zenekarok és együttesek együtt játszva egyedi és könnyen reprodukálható harmóniákat hozzanak létre?

Honnan származik a standard hangolás?

Mint az élet sok más területén, a zenei hangolási szabványok elérése is rendkívül heves vita volt, amely a zeneelmélettől a fizikán és a filozófián át a mágiáig, sőt a mágiáig is átnyúlt a különböző területeken.

Az emberiség kétezer éven át próbált megegyezésre jutni arról, hogy mi legyen a hangszerek hangolásának konkrét frekvenciaszabványa, mígnem a 20. században a zenei világ többsége megegyezett a szabványosított hangmagasság konkrét hangolási paramétereiben.

Ez a referencia hangmagasság azonban korántsem kőbe vésett. Napjainkban a zeneelméleti szakemberek és az audiofilok egyaránt megkérdőjelezik a status quo-t, és megkérdőjelezik a legszélesebb körben elfogadott hangolási szabványt. A nézeteltérések mögött számos ok húzódik meg, és némelyik eléggé erőltetett.

Mégis, világszerte több ezer zenész és zeneszerző van, akik úgy vélik, hogy a többség által használt hangolási frekvencia rontja a zene hangminőségét, és nincs összhangban az univerzum frekvenciáival.

A432 vs A440 - Melyik szabvány a legjobb?

Ezért ma elemezni fogom a nagy vitát az A4 = 432 vs. 440 Hz hangolás között, az A4 a középső C fölötti A hang, és a standard hangolás hangmagassági referenciája. Először is, foglalkozom némi háttértörténettel és azzal, hogyan jutottunk el a 440 Hz-hez a hangszereink esetében.

Ezután ismertetem a "432 Hz-es mozgás" okait, hogy mit tehetsz, hogy magad is halld a különbséget, és hogyan hangolhatod hangszereidet más hangmagasságra, akár valódi, akár digitális hangolásra.

A bejegyzés végére képes leszel azonosítani, hogy melyik hangolási szabvány fog a legjobban működni a kompozícióidhoz, miért választanak egyes zenészek más referencia hangmagasságot, és melyek a legjobb frekvenciák ahhoz, hogy megnyisd a csakrádat és eggyé válj az univerzummal. Nem is olyan rossz egy cikkhez képest, igaz?

TIPP: Kérem, ne feledje, hogy ez a bejegyzés eléggé technikai jellegű, néhány zenei és tudományos kifejezéssel, amelyeket nem biztos, hogy ismer. Megpróbálom azonban a lehető legegyszerűbben megfogalmazni.

Merüljünk el!

Mi a tuning?

Kezdjük az alapokkal. A legtöbb hangszer hangolása manapság rendkívül egyszerű, hiszen csak egy digitális hangolóra vagy egy alkalmazásra van szükséged, hogy másodpercek alatt elvégezd magad. A zongorák és általában a klasszikus hangszerek esetében azonban a dolgok bonyolultabbak, hiszen ezekhez gyakorlatra, türelemre és a megfelelő eszközökre, például egy speciális karra és egy elektronikus kromatikus hangolóra van szükség.

De a gyönyörű digitális korszak előtt, amelyben élünk, a hangszereket kézzel kellett hangolni, hogy minden hang egy meghatározott hangmagasságot adjon vissza, és ugyanaz a hang különböző hangszereken ugyanazt a frekvenciát érje el.

A hangolás egy adott hang hangmagasságának beállítását jelenti, amíg annak frekvenciája megegyezik a referencia hangmagassággal. A zenészek ezt a hangolási rendszert használják, hogy hangszereik ne legyenek "elhangolva", és így zökkenőmentesen illeszkedjenek más, azonos hangolási szabványt követő hangszerekhez.

A hangvilla feltalálása szabványosítást hoz

A hangvillák 1711-es feltalálása kínálta az első lehetőséget a hangmagasság szabványosítására. A hangvillákat egy felülethez ütögetve az egy adott állandó hangmagasságon rezonál, amely segítségével a hangszer hangját a hangvilla által reprodukált frekvenciához lehet igazítani.

Mi a helyzet a 18. századot megelőző évezredek zenéjével? A zenészek elsősorban arányokat és intervallumokat használtak hangszereik hangolásához, és a nyugati zenében évszázadokon át használtak olyan hangolási technikákat, mint a püthagoraszi hangolás.

A hangolás története Hangszerek hangolása

A 18. század előtt az egyik legelterjedtebb hangolási rendszer az úgynevezett püthagoraszi hangolás volt. Ez a hangolás 3:2 frekvenciaarányú volt, ami lehetővé tette a tökéletes kvint harmóniákat, és így egyszerűbbé tette a hangolást.

Például, ha ezt a frekvenciaarányt használjuk, akkor a 288 Hz-en hangolt D hang 432 Hz-es A hangot eredményezne. Ez a nagy görög filozófus által kifejlesztett hangolási megközelítésből alakult ki a püthagoraszi temperálás, a tökéletes kvint intervallumokon alapuló zenei hangolási rendszer.

Bár a modern klasszikus zenében még mindig lehet hallani így hangolt zenét, a püthagoraszi hangolást elavultnak tekintik, mivel csak négy mássalhangzó intervallumra működik: egyhangúak, negyedek, kvintek, kvintek és oktávok. Ez nem veszi figyelembe a modern zenében általánosan használt összes dúr/moll intervallumot. A kortárs zene összetettsége elavulttá tette a püthagoraszi temperálást.

Az A középső C felett az útmutató

Az elmúlt háromszáz évben a nyugati zene hangolási szabványaként az A4-es hangot használták, amely a zongorán a középső C fölötti A hangot jelenti. A 21. századig nem volt egyetértés a különböző zeneszerzők, hangszerkészítők és zenekarok között abban, hogy az A4-es hang milyen frekvenciájú legyen.

Beethoven, Mozart, Verdi és sokan mások széles skálán mozogtak, és különbözőképpen hangolták zenekaraikat, tudatosan választva 432 Hz, 435 Hz vagy 451 Hz között, személyes preferenciáiktól és a kompozícióikhoz legjobban illő dallamtól függően.

Két döntő jelentőségű felfedezés segítette az emberiséget a szabványosított hangmagasság meghatározásában: az elektromágneses hullámok felfedezése és a másodperc egyetemes meghatározása.

Elektromágneses hullámok másodpercenként = Tunning

Heinrich Hertz 1830-ban bizonyította be az elektromágneses hullámok létezését. A hangok esetében egy Hertz a hanghullám egy ciklusát jelenti másodpercenként. 440 Hz, az A4-es hangmagasság szabványos hangmagassága 440 ciklust jelent másodpercenként. 432 Hz, ahogy azt már sejteni lehetett, 432 ciklust jelent másodpercenként.

Az idő mértékegységeként a másodperc a 16. század végén vált a nemzetközi szabványegységgé. A másodperc fogalma nélkül nem lehetett volna a hangszereket meghatározott frekvenciákra hangolni, mivel egy Hertz meghatározása szerint egy ciklus másodpercenként.

A szabványosítás előtt minden zeneszerző más-más hangmagasságra hangolta hangszereit és zenekarait. Giuseppe Verdi olasz zeneszerző például, mielőtt a 432 Hz híve lett, az A4 = 440 Hz-et használta, Mozart 421,6 Hz-en, Beethoven hangvillája pedig 455,4 Hz-en rezonált.

A 19. században a nyugati zenei világ fokozatosan elindult a hangolás szabványosítása felé. Mégis, csak a következő évszázadban történt meg, hogy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek köszönhetően a zenekarok világszerte megállapodtak egy egységes referencia hangmagasságban.

Miért lett a 440 Hz a hangolási szabvány?

Évtizedekkel a 20. századi egyetemes szabványosítás előtt a 435 Hz-es francia szabvány lett a leggyakrabban használt frekvencia. 1855-ben Olaszország az A4 = 440 Hz-et választotta, majd a 20. század elejére az Egyesült Államok is követte ezt a példát.

1939-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet a 440 Hz-et ismerte el standard koncerthangmagasságként. Így lett az A4 = 440 Hz a ma használt hangszerek hangolási szabványa, mind az analóg, mind a digitális hangszereké.

Ma a rádióban sugárzott vagy koncertteremben élőben hallott zene nagy része a 440 Hz-et használja referencia hangmagasságként, de sok kivétel is van, mint például a Bostoni Szimfonikus Zenekar, amely 441 Hz-et használ, vagy a berlini és moszkvai zenekarok, amelyek 443 Hz-ig, illetve 444 Hz-ig mennek.

Szóval, ez a történet vége? Egyáltalán nem.

Mi az a 432 Hz?

A 432 Hz egy alternatív hangolási rendszer, amelyet először Joseph Sauveur francia filozófus javasolt 1713-ban (róla később többet). Giuseppe Verdi olasz zeneszerző a 19. században ezt a referencia hangmagasságot ajánlotta a zenekarok számára szabványként.

Bár a világ zenei közössége megegyezett abban, hogy az A4 = 440 Hz-et használja elsődleges hangolási referenciaként, sok zenész és audiofil azt állítja, hogy az A4 = 432 Hz-en jobb, gazdagabb és pihentetőbb a zene hangzása.

Mások úgy vélik, hogy a 432 Hz jobban megfelel az univerzum frekvenciájának és a Föld természetes frekvenciájú lüktetésének. A Schumann-rezonancia leírása szerint a Föld elektromágneses hullámainak alapfrekvenciája 7,83 Hz-en rezonál, tehát nagyon közel van a 8-hoz, amely számot a 432 Hz támogatói nagyon szeretik szimbolikus jelentése miatt.

Bár a 432 Hz-es mozgalom már jó ideje létezik, az elmúlt évtizedekben támogatói újult erővel harcoltak, mert állítólag gyógyító ereje van ennek a frekvenciának, és a hallgatók számára is előnyös lehet.

Hogyan hangzik a 432 Hz?

Mivel az alacsonyabb frekvenciájú hangjegyek alacsonyabb hangmagasságot eredményeznek, ha az A4 frekvenciáját 432 Hz-re csökkentjük, akkor egy olyan A4-et kapunk, amely 8 Hz-cel mélyebben hangzik, mint a frekvenciaszabvány. Tehát jelentős különbség van egy 440 Hz-re és 432 Hz-re hangolt hangszer között, amit kiváló relatív hangmagasság nélkül is hallhatunk.

Ne feledje, hogy az A4 = 432 Hz nem azt jelenti, hogy az A4 az egyetlen hang, amelyet a referencia hangmagasság megváltoztatásához módosítani kell. Ahhoz, hogy egy hangszer valóban 432 Hz-en szólaljon meg, az összes hang frekvenciáját csökkenteni kell, az A4-et használva referenciapontként.

Nézze meg ezt a videót, hogy hallja a különbséget ugyanazon a darabon, ha alternatív hangolást használ: //www.youtube.com/watch?v=74JzBgm9Mz4&t=108s

Milyen hang a 432 Hz?

Az elmúlt háromszáz évben a középső C fölötti A4-es hangot használták referenciahangként. A szabványosítás előtt a zeneszerzők az A4-et 400 és 480 Hz között bárhová hangolhatták (beleértve a 432 Hz-et is), és a többi frekvenciát ennek megfelelően állították be.

Bár a zenei közösség a 440 Hz-es koncerthangmagasságban állapodott meg, a zene minőségének javítása érdekében dönthet úgy, hogy hangszereit más frekvenciákra hangolja. Nincs ellene szabály, sőt, ez segíthet a hangzáspaletta bővítésében és egyedi hangzásvilágok létrehozásában.

Hangszerét hangolhatja 432 Hz-re, 440 Hz-re vagy 455 Hz-re. Az Ön által választott referencia hangmagasság teljesen Öntől függ, amennyiben biztosítja, hogy mások is könnyen reprodukálni tudják az Ön által készített zenét, ha Ön lesz a következő Beethoven.

Miért kedvelik egyesek a 432 Hz-et?

Két fő oka van annak, hogy néhány zenész és audiofil a 432 Hz-es hangolást részesíti előnyben: az egyik a hangminőség (elméleti) javulásán alapul, míg a másik inkább lelki döntés.

A 432 Hz jobb hangzást kínál?

Kezdjük az előbbivel. 440 Hz-nél alacsonyabb frekvenciára, például 432 Hz-re hangolt hangszerek melegebb, mélyebb hangélményt eredményezhetnek, egyszerűen azért, mert ez az alacsonyabb frekvenciák jellemzője. A Hertz-ben mért különbség minimális, de létezik, és itt ellenőrizheti, hogyan szól ez a két hangolási szabvány.

Az egyik fő érv a 440 Hz ellen az, hogy e hangolás használatával a C nyolc oktávja tört számokat kap; míg A4 = 432 Hz esetén a C nyolc oktávja matematikailag konzisztens egész számokat eredményezne: 32 Hz, 64 Hz stb.

Eredetileg Joseph Sauveur francia fizikus találta ki ezt a megközelítést, amelyet tudományos hangmagasságnak vagy Sauveur-hangmagasságnak neveztek el; a C4-et a szabványos 261,62 Hz helyett 256 Hz-re állítja, így a hangoláskor egyszerűbb egész értékeket kapunk.

Egyesek azt állítják, hogy a zenét az eredetileg a dalhoz tervezett hangmagasságon kell hallgatnunk, ami szerintem teljesen logikus. Amikor csak lehet, ezt teszi számos klasszikus zenekar, akik a zeneszerző hangvillája vagy a rendelkezésünkre álló történelmi bizonyítékok alapján hangolják hangszereiket.

Van-e a 432 Hz-nek spirituális tulajdonsága?

Most jön a vita spirituális aspektusa. Az emberek azt állítják, hogy a 432 Hz-nek figyelemre méltó gyógyító tulajdonságai vannak, amelyek abból erednek, hogy ez a frekvencia összhangban van az univerzum frekvenciájával. Gyakran állítják, hogy a 432 Hz-es zene nyugtató és ideális a meditációhoz, köszönhetően a nyugodtabb, lágyabb hangoknak.

Egyesek azt állítják, hogy az A4 = 440 Hz-et eredetileg katonai csoportok vették át, majd a náci Németország népszerűsítette; mások azt állítják, hogy a 432 Hz-nek spirituális gyógyító tulajdonságai vannak, és rezonál az emberi test sejtjeivel, gyógyítva azt.

A neten mindenféle matematikai "bizonyítékot" találhatsz az A4 = 432 Hz használata mellett, és magyarázatokat arról, hogy ez a frekvencia hogyan segít megnyitni a csakrádat és a harmadik szemedet.

Dióhéjban, egyesek szerint a 432 Hz-es zene valóban jobban hangzik, míg mások szerint ez a frekvencia olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek segítenek a jobb közérzetben.

Hogyan kell hangolni a hangszereket 432 Hz-en

Bár minden digitális hangológép a szabványos 440 Hz-es hangolást használja, a legtöbbjük lehetővé teszi a frekvencia 432 Hz-re történő könnyed váltását. Ha bármilyen alkalmazást használ, csak ellenőrizze a beállításokat a hangolási frekvencia beállításához. Ha gitáron játszik és kromatikus hangoló pedált használ, keresse meg a beállítások gombot, és változtassa meg a frekvenciát.

A klasszikus hangszerek esetében vásárolhat egy 432 Hz-es hangvillát, és használhatja a hangszerek hangolására. Ha együttesben játszik, győződjön meg róla, hogy a többi zenész is 432 Hz-re hangolja a hangszerét, különben nem lesz hangolt a hangja.

Hogyan konvertáljuk a zenét 432 Hz-re

Számos weboldalon ingyenesen át lehet konvertálni a zenét 440 Hz-ről 432 Hz-re. Megteheti ezt saját maga is egy DAW (digitális audio munkaállomás) segítségével, mint például az Ableton vagy a Logic Pro. A DAW-nál vagy egyetlen sáv beállításait változtathatja meg, vagy az egész darabot a master sávon keresztül.

Talán a legegyszerűbb módja annak, hogy a frekvenciát 432 Hz-re alakítsuk át magunk, ha az ingyenes DAW Audacity-t használjuk, amely lehetővé teszi a hangmagasság megváltoztatását az audacity-ben anélkül, hogy a tempót befolyásolná a Pitch váltás hatás.

Ezt az eljárást követheted az általad készített zeneszámok vagy akár híres művészek dalai esetében is. Szeretnéd hallani, hogyan szólnak 432 Hz-en? Most lehetőséged van arra, hogy más frekvenciára konvertáld őket, és ugyanazt a darabot más hangmagasságban hallgasd meg.

Hogyan hangolja a VST plug-ineket 432 Hz-re?

Minden VST plug-in a 440 Hz-es hangolási szabványt használja. Minden VST szintetizátornak rendelkeznie kell egy oszcillátor hangmagasság szekcióval. A 432 Hz eléréséhez az oszcillátor gombot -32 centtel vagy a lehető legközelebb kell csökkenteni. Ha több hangszert használ, akkor mindegyiket 432 Hz-re kell állítani.

Ahogy az előző részben említettem, az egyes hangszereket is felveheted, majd az Audacity segítségével megváltoztathatod a hangmagasságot. Ha Abletont használsz, akkor az összes hangszered oszcillátor hangmagassági szakaszát beállíthatod, majd elmentheted az eszköz presetjeként. Így nem kell minden alkalommal változtatnod a beállításokon.

Végső gondolatok

Remélem, hogy ez a cikk segített tisztázni a két hangolási szabvány közötti vitát. Remélem, hogy személyes preferenciám nem befolyásolta túlságosan az Ön véleményét a kérdésről.

Sokan úgy vélik, hogy a 432 Hz-en megszólaló zene gazdagabban és melegebben szól. Részben szerintem ez igaz, mivel az alacsonyabb frekvenciák általában mélyebben szólnak, így a hangmagasság enyhe eltérése azt a benyomást keltheti, hogy a dal jobban szól.

Kísérletezzen különböző hangolási szabványokkal

Az a tény, hogy van egy szabványos hangolásunk A4 = 440 Hz, nem jelenti azt, hogy minden zenésznek ugyanazt a hangmagasságot kell használnia, vagy hogy a 440 Hz általánosan elfogadott. Valójában világszerte több tucat zenekar másként hangolja hangszereit, valahol 440 Hz és 444 Hz között.

Bár nem szabad vakon követni az elmúlt évtizedekben használt szabványosított hangmagasságot, a 432 Hz-es hangolás választása az úgynevezett gyógyító tulajdonságai miatt olyan választás, amelynek kevés köze van a zenéhez, sokkal inkább a spirituális hiedelmekhez.

Óvakodjunk az összeesküvés-elméletektől

Ha gyorsan rákeresel az interneten, rengeteg cikket találsz a témáról. Azt tanácsolom azonban, hogy gondosan válaszd meg, mit olvasol el, és kerülj el mindenféle összeesküvés-elméletet, mivel néhány ilyen cikket egyértelműen laposföld-rajongók írtak, akiknek homályos zenei hátterük van.

Másrészt néhányan érdekes összehasonlítást végeznek a különböző hangmagasságok között, és értékes információkat adnak, amelyeket felhasználhat a zenélés fejlődéséhez.

Az A4 = 432 Hz-et gyakran használják jógához és meditációhoz: ha tehát ambient zenét szeretsz, próbáld ki ezt az alacsonyabb hangmagasságot, és nézd meg, hogy mélységet ad-e a hangzásodnak.

Úgy gondolom, hogy a különböző hangolások kipróbálása és a dalod hangmagasságának megváltoztatása változatosabbá és egyedibbé teheti a hangzásodat. Mivel minden DAW biztosítja a hangmagasság megváltoztatásának lehetőségét, miért nem próbálod ki, és nézd meg, hogyan szólnak a zeneszámaid?

Azt is javasolnám, hogy valaki mással is hallgattasd meg a beállított dalokat, csak azért, hogy a véleményed ne befolyásolja a dal hangzásáról alkotott véleményedet. Próbáld meg nem befolyásolni magad az aktuális viták által, és koncentrálj a fő célodra: egyedi zenét készíteni, ami a lehető legjobban szól.